Chapter 3.

Sziasztok most kicsit lemaradtam a bloggal,de próbálom most már rendszeresen hozni.
De itt a 3.rész is,köszönöm az oldalmegjelenítéseket...azért pár kommentnek nagyon örülnék!
Nem húzom tovább,mert ezeket az elején én se mindig olvasom el :)
Jó olvasást!

A legjobb barátnőmmel kiskorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk.Egy utcába lakunk innen ismerem.És ennek az a legnagyobb előnye,hogy bármikor átugorhatunk egymáshoz.Tegnap este,azaz pontosabban ma hajnalban pizsi buliztunk.Viki aludt itt.Kibeszéltünk minden kis apró részletet a Bencés dologról.
*tegnap*
-Na mesélj csak el nekem mindent,hogy mi is lett a telefonod "elhagyása" után!!
-Semmi,írtam Bencének facen,hogy mikor tudja visszaadni.Aztán még pár órát írkáltunk erről arról.Másnap a Club Cafe-ban találkoztunk.Ott volt előttem életnagyságba az egész ByTheWay.Viszonylag gyorsan menniük kellett.Vissza kaptam a telót és hazajöttem.És most itt vagyok.Elég részletes??-kérdeztem a barátnőmet,aki elég furán kezdett méregetni.
-Hogy érted,hogy "pár" órát írkáltatok??KIVELE!
-Mivel?Kicsit túlgondolod a történetet...Igazából csak rólam kérdezgetett.Meséltem neki az éneklésről,hogy zongorázok és gitározok.Meglepte a dolog.És hát igazából megint írt,hogy szeretne még találkozni velem.-mondtam fülig vörösödve.
-Hmm..érzek valamit a levegőbe..csak nem...Tetszik neked.Ne is próbáld tagadni.-mondta és a tetszik szót olyan erősen megnyomta, ahogy csak lehet.
-Nem dehogy is.Csak egy jó haver.-kit akarok becsapni?Lehet,hogy tényleg többet éreznék barátságnál?
-Látszik,ne tagadd!
-Háth..jó talán egy kicsit!-mondtam,és ha még nem lettem volna elég vörös most tuti,hogy a rákok is irigyelnének.
-Lol nekem elmondhatsz mindent.Tudod,itt vagyok ha kellek.Szóval hajrá csajszi.De ha megbánt én esküszöm kinyírom...
*megint ma*
Hát igen nem is tudom mit kezdenék Viki nélkül.Viszont ma talizunk a parkba Bencével.Viki még segített ruhát választani,aztán lelélpett. Amúgy egy kék toppot választottunk rövidnadrággal.Egyszerű,de az idő miatt tökéletes.A hajam kifésültem, tettem fel egy nagyon kis szájfényt meg szempillaspirált (túlzásba ne vigyem :)) És indultam is.  Mire odaértem ő már ott volt. Ahogy megpillantottam a gyomrom összeugrott és megéreztem azokat a bizonyos lepkéket akiket emlegetni szoktak,de még nem találkoztam velük.Úristen reggeliztem???Persze,erre még emlékszem...Elmélkedtem magamban mire odaértem hozzá.
-Szia Lol!-köszöntött egy öleléssel...Istenem de jó illata van.Vajon mennyire nézne hülyének ha nem engedném el?Futott át az agyamon,de azért ezt mégse tettem:)Ha tudná mit vált ki belőlem a puszta jelenlétével.De vajon az ő fejében mi játszódik le?
-Szia!-viszonoztam köszönését,mert nem bunkó vagyok csak enyhén szerelmes.:)
-És mikor hallhatlak énekelni?-kérdezte.Mit ne mondjak ez így elég váratlan kérdés volt,de miért ne?Imádok énekleni,de azért Bencuhoz képest....
-Hát mikor szeretnél...
-Mondjuk most??
-Jól átgondoltad?Esetleges halláskárosodásért nem vállalok felelősséget!-mondtam.
-Haha.Na halljuk.Légyszi-nézett rám kiskutya szemekkel.Hát ha nem egy padon ültünk volna én tutira összeestem volna,esetleg elolvadok.
És akkor elkezdtem kiséret nélkül Emeli Sande-Read all about it című számát.Tudom,hogy ezt a fiúk is éneklik,de ez a kedvenc számom. Már egy jó rész lement és akkor Bence elkezdett velem énekelni,hangjától a hideg rázott,annyira szépen énekel.A számnak vége lett.Ő mélyen a szemembe nézett.
-Gyönyörű hangod van!-mondta.Éééés....MEGCSÓKOLT.





Ne hari,hogy itt hagyom abba!Holnap hozom az új részt:9
-